Aktuális

2026.03.27. Ember Márk és A séf

Az élménybeszámoló ezúttal a Holnap Magazin honlapján jelent meg:

https://holnapmagazin.hu/cikkek/100275/

***

Márciusban még láttam egy megrendítő, szép előadást a Valahol Európában musicalt. Bár sok jó dal van benne, külön rá kell vennem magam, hogy elmenjek megnézni, mert szomorú történet, megrázó végignézni. De az új beálló főszereplő: Sándor Péter, és kíváncsi voltam rá. A hangosítás nem volt az igazi az emeleten, de az előadás nagyon szép. Csodáltam a tehetséges gyermekszínészeket, kiemelkedő teljesítményt nyújtanak.

Megnéztem ismét a Notre Dame-i toronyőrt, majdnem álom szereposztással. Ismét szívbemarkoló volt. Nagyon sokat számít, ha olyan színészek játszanak, akik igazán elmerülnek a szerepben (pl. Széles Flóra). Sándor Petit pedig még mindig csodálom Quasimodóként. Ezúttal az utolsó mondatnál úgy megindultak a könnyeim, hogy alig bírtam törölgetni. ("…Két csontvázat találtak…A férfi szorosan átkarolta a nőt. Amikor megpróbálták őket elválasztani egymástól, a férfi csontjai porrá omlottak.")

2026.02.14. Hogyan tudnék élni nélküled? – Erkel Színház

A filmet ötször láttam (moziban, szabadtéri moziban, Demjén koncerten, tévében), és nagyon szeretem. Mielőtt először megnéztem, tartottam tőle, hogy milyenek lesznek a Demjén dalok feldolgozásai, de nagyon jól sikerültek, így szép élmény lett a film. Most drukkoltam, hogy a színházi előadás is jól működjön. A film sikerének kulcsa szerintem egyértelműen a zene, de én szeretem a történetet is, amely visszarepít a nyolcvanas évekbe (a gyerekkoromba). Szeretem a színészeket is, azokat a tehetséges fiatalokat, akik még nem is éltek akkor, amikor a múltidéző részek játszódnak. Szóval, akartam, hogy ez működjön színházban is, és ne csak egy túlhájpolt üres lufi ("A léggömb könnyű gázzal van tele/Úgy, mint néha egyik másikunk feje" Demjén) legyen. Fellélegezhettem, és meg kell emelnem a kalapomat, mert ez nagyon el lett találva. Több helyen is túl van tolva, de ennek az előadásnak még az is jól áll. Tele van irtó nagy ötletekkel, gegekkel (kezdés előtti csók-kamera, az óriási labda, amely a nézőtér legtávolabbi pontjától indul, a vízben lebegés repüléssel megmutatva, a csillagos ég jelmezek, a nézőtérre dobott strandlabdák, a világító "szívószálak", a Kuplung színpadra érkezésének élő közvetítése, a múlt és a jelen találkozása, és még lehetne sorolni…), klassz a látvány, a díszlet, a vetítések, a kiegészítők.

Tetszik, hogy a zenekar a színpadon játszik, és az előadás alatt koncert hangulat van, nem csak akkor, amikor a történetben is koncert van. Tetszik, hogy nem fekete a színpad, hanem összekulcsolt kezes, Hogyan tudnék élni nélküled?-feliratos. Tetszik, hogy belekerült egy plusz dal, a Fújom a dalt. Tetszik, hogy annak a szereplőnek is "adtak" dalt, akinek a filmben nem volt, és tetszik, hogy a közönség hangosan is fújhatta azt a dalt.

A filmben Tatai Gergő volt a kedvencem, az előadásban is ő maradt. Ember Márk jó Gergő, és a Demjén dalok nagyon jól illenek hozzá. A kedvenc részeim a filmben: a Szabadság vándorai dalnak az eleje a capellában, a Ha elindul a vonat, és a Jégszív. Illetve, azt is szeretem, hogy olyan kevésbé ismert dalok is előtérbe kerültek, mint a Hiányzol, vagy az Úgy szeretném, amelyek színpadon is szépek lettek. A Szabadság vándorai az első felvonás fináléja, nagyon libabőr, a sötét nézőtéren a közönség a különböző színben világító "szívószálakkal" élhetett együtt a dallal. A Jégszívet különösen szeretem Márktól, nem csak a filmben hallottam tőle, hanem a koncertjén, és Grund koncerten is. Ráadásul, a filmben nagyon sármos idősebb Gergőt sminketek. Akár sajnálhatnám is, hogy a színházban a jelenkori Gergőt nem Ember Márk játssza. DE egyrészt Márk is felbukkan a Jégszívben, másrészt az előadás egyik legjobban libabőrös része lett ez a dal, mert Gergő idősebb kiadását Feke Pál játssza és énekli. Így a Jégszív az előadás egyik csúcspontja lett számomra.

Örömmel ajánlom mindenkinek színházban is a Hogyan tudnék élni nélküled? musicalt, azért csak óvatosan, hogy nekem is maradjon jegy legközelebb. Szeretnék ismételni, mert nagy élmény.

Csak azt sajnálom, hogy egyedül voltam, és nem lehetett ott velem a Keresztapám, aki fiatalkorában úgy hasonlított Demjénre, hogy én kislánykényt azt hittem valóban, hogy az én Keresztapám Demjén Rózsi, és nem lehetett ott Anyci, akivel nagyon-nagyon sok Demjén koncerten voltunk együtt.

2026.01.11.

Budapesti Operettszínház – A Notre Dame-i toronyőr

Ezt a jegyet először nem akartam megvenni, mert szerdára már volt jegyem, de kavartak a szereposztással, ezért ha nem "e.h." főszereplővel akartam először látni, azt el kellett adnom, ami sok energia, és néhány száz forint veszteség. Berágtam rájuk, de azután volt még viszonylag jó árban a vasárnap délutánira, ami azt is jelentette, hogy nem kell éjszaka tömegközlekedni, és mivel a tavalyi bemutató környékén nem tudtam megnézni, már nagyon kíváncsi voltam, így mégis vettem. Jó döntés volt. Nagyon jól sikerült a 2026-os színházi évkezdés. Szép lett az előadás. Bár néhány szereplőt hiányoltam (Széles Flóra, Szomor György, Kocsis Dénes), de remélhetőleg legközelebb (szeretném még látni) hozzájuk is lesz szerencsém.

Nem is tudom, hol kezdjem a lelkes beszámolót. Victor Hugo története ma is ható, megérintő, szép. Szerintem sokakat megtévesztett, hogy feltüntették, a Disney-film dalaival készült, mert több gyerek is volt a nézőtéren, de szerintem nem nekik való, javasolt korhatárt írnék a szólólapra.

A díszlet (díszlettervező: Túri Erzsébet) nagyon jó, megelevenedik a Notre Dame, a harangtoronnyal együtt, és a jelmezek (jelmeztervező: Füzér Anni) is szépek. A zenéje nagyon szép, csodásan játszott a zenekar. Homonnay Zsolt rendezése több helyen is hagyja érvényesülni a tiszta színészi játékot, és ettől nagyon szép pillanatok alakulnak. Úgy mesélik el a történetet, hogy már az elején megragadnak, és sodornak magukkal az események.

Kiss Zoltán volt a cigányok királya, nem volt kiegyenlített, néhány jelenetben tetszett, de nem mindig.

Phoebusként Szerényi Lászlót láttam. Sajnos ő egyáltalán nem győzött meg, nem érzett rá a karakterre. Ezért vagyok kíváncsi, mit nyújt ebben Kocsis Dénes. Azt nem tudtam eldönteni, hogy Esmeraldának (Dancs Annamária) azért nem sikerült látványosan beleszeretnie Phoebusba, mert Szerényi nem könnyítette meg a dolgát, vagy más volt a probléma. Ő egyébként korrekten játszott, és Esmeralda imája kifejezetten szép volt, de valami mégis hiányzott. A szerdai kárba veszett jegyet azért is sajnáltam, mert akkor Széles Flóra játszotta volna a női főszerepet, és benne látatlanban is nagy a bizalmam.

Még Flórára és Dénesre azért vagyok kíváncsi, mert tőlük jobbat várok, mint amit láttam, Szomor Györgyöt egyszerűen azért akarom látni, mert nagyon kedvelem, és sejtem, hogy egy más árnyalatú Frollót mutat majd, mert Frollóra most sincsen rossz szavam.

Földes Tamás nagyon jó volt. Meggyőző, hiteles alakítás. Gyengéd, gonosz, esendő, gyenge, kemény, kegyetlen. Széles érzelmi skálán mozgott, néha még halvány rokonszenvet is ébresztett bennem, azután a következő percben már utáltam, vagy szántam.

Az előadás fénypontja számomra a torzszülött Quasimodo, azaz Sándor Péter. Annyira megragadta a szerep lelkét, hogy szívfacsaró volt nézni. A Jekyll és Hyde-ban egyértelműen bravúros, ahogy játszik, és megmutatja mindkét én lényegét, csodás ahogy énekel, szóval zseniális, de azt gondolom, hogy Quasimodoként még rátesz egy lapáttal, és színészileg még többet nyújt. A testtartás, mozgás, speciális beszéd, mind annyira átváltoztatja a színészt Quasimodóvá, hogy nem hat furcsán, hogy semmilyen sminkkel vagy maszkkal nem változtatták el (csak jelképes piszokfolttal) Peti szép pofiját. Mindent elhiszek neki. Amit a rajzfilmben megrajzoltak, azt ő megmutatja színjátszással. Majdnem az is mellékessé válik, mennyire jól énekel. Ahogy létezik a színpadon ő egyértelműen a toronyőr, és nem Sándor Péter. Teljesen elvarázsolt. (Azért azt megjegyzem, hogy nehezen hihető, hogy Quasimodo karján tetoválás volt.)

Örülök, hogy évkezdésre egy ilyen szép élményt kaptam.

Év vége sok libabőrrel

Sok színházi és zenés élménnyel teli év végére is jutott még libabőr.

November végén volt az ünnepi Fantom előadás. A Madách Színház nem mindig szervez ünneplést, de a Fantomhoz kapcsolódóan általában igen, és most az 1000. előadáshoz jól ki volt találva, emlékezetesre sikerült. A Fantomhoz való viszonyomról már írtam korábban ( https://www.youtube.com/watch?v=6MXltVPA0sU ), a darabot nagyon sokan ismerik, ezért ezt most nem részletezem, de azért néhány dolgot megemlítek.

A kezdetektől napjainkig szóló fotókiállítás nagyon jó nosztalgiázást adott, és külön értékeltem, hogy minden valaha volt szereplő fel volt sorolva egy táblán.

Ennyi év, ennyi ismétlés, és a kedvencek hiánya ellenére van ebben az előadásban valami olyan erő, ami nem gyengül, és még mindig magával ragad. A Fantom zenedobozának "Maszkabál" dallama a figyelmeztető csengő, amikor az megszólalt, már átjárt a hangulat. Dúdolgattam magamban tovább a dalt, és vártam, hogy felcsendüljön a színpadon is.

Kezdés előtt Szirtes Tamás beszélt, és volt egy kis filmvetítés, amely felidézte az előadás útját. Fura érzés volt ott ülni a nézőtéren és közben a színpadi kivetítőn látni néhány évvel korábbi önmagam. A 10 éves ünneplés felidézésénél éppen azt a részletet vágták be, amelyen felbukkanok.

Azután elkezdődött a varázslat, amikor az árverés végén életre kelt a csillár, és beindult a jól ismert zene, a fejem búbjáig libabőrös lettem. Beszippantott a Fantom világa. Van, ami nem változik.

Nem a színházhoz, hanem a libabőrhöz kapcsolódik, ezért muszáj megemlítenem, hogy rövid kihagyás után, idén ismét voltam Havasi koncerten, és nagyon jól esett, amikor a bőröm alá kúszó zene hatására futkosott rajtam a libabőr. Illetve négy év után, ismét elmerészkedtem Demjén koncertre. Igaz, hogy az elején a feltörni akaró könnyeket nyeltem, de amikor ez a 79 éves ember megjelent a színpadon akkor elindult a libabőr. Olyan chokito-hatás féle dolog ez, Rózsi nem szép látvány, de a lelkéből jövő dalok csudiszépek.

Volt még egy ismétlés decemberben, a szabadtér után a kőszínházban is megnéztem a Wildhorn gálát, ezúttal a szerző nélkül, Viva Wildhorn címmel. A dalok megint elkaptak, és vittek magukkal. Szomor György Drakula dala és Nádasi Verocska Carmenje volt rám a legnagyobb hatással, de azokon felül is, az estén jócskán volt libabőr.

Szilveszter délután a BÚÉK Erkel volt a program, és bár sajnos összességében ismét csalódás volt, mert sokkal jobb élményt vártam, azért voltak nagyon jó pillanatok, amiért azért nem bántam, hogy ott voltam. A libabőrérzés a régen látott, de nagyon nagy kedvenc Kőszívű darab Türelem dalánál volt, a három Baradlay fiútól, Veréb Tamás, Ember Márk, Fehér Tibor előadásában.

Az ünnepi hangulatra hangolódás karácsony előtt egy mesemusicallel történt, szintén az Erkelben. Az Álomutazó nagyon jó élmény. Igazi elgondolkodtató, szép üzeneteket átadó, és közben mosolyogtató előadás, jó karakterekkel, jó jelmezekkel, jó zenével, nagyon jó szereplőkkel.

A kedvenceimről:

Gyetvai Martin egy újabb nagyon tehetséges gyerkőc. Nagyon ügyes volt végig, jól énekelt és jól játszott. Mostanában több gyerekszínész is ámulatba ejtett, csak remélni tudom, hogy az élet (és a felnőttek) nem töri meg az útjukat és megőrzik, majd még jobban kinyitják a bennük lévő tiszta tehetséget.

Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy "az én bárányom" Serbán Attila lesz. Vártam, hogy a Serbi-Sanyi baráti szeretet energiáit a színpadon is láthassam. Jó volt. Serbi annyira aranyos, szerethető bárány, ha nem az emeleten ülök, és is odamentem volna a végén a gyerekekkel együtt egy nagy ölelésre.

Annyi év prózai szerep után (csak egy zenés előadása van, ami vacsorával egybekötött, ezért nagyon drága) végre ismét musicalben, a tudós apa szerepében Nagy Sanyi, még jó hogy libabőr. Szép karácsonyi ajándék. Remélem, lesz még több ilyen.

Színezni szerető robotként Csonka Pici nagyon klassz, ezt a figurát is jól elkapta.

Idill szerepében Vágó Zsuzsit láttam, neki is örültem, jó hogy ismét kap olyan lehetőségeket, ahol a csodás énekhangját, és a bájosságát egyszerre tudja megmutatni.

Minden elfoglalt szülőnek előírnám, hogy menjen el a gyerekével megnézni ezt az előadást.

A szép délelőtti mese után este jött a kemény valóság a Vígszínházban. A @LL3t4rgIA egy furcsa, megmozgató, elgondolkodtató, koncentrálásra késztető, megnevettető, de egyben megdöbbentő és meghökkentő darab. Tetszett a közvetlensége, a bevonása, de éreztem a szóvá is tett generációs szakadékot, ezért végig feszülten kellett figyelnem, hogy ne veszítsem el a fonalat. Az első felvonás jobban vitt magával, de összességében nagyon jó előadás, örülök, hogy láthattam. Ez az az este, ahol a színházba lépéstől a végéig mindig történik valami. A folyosón (lépcsőn) vannak a színészek már előadás előtt, a szünetben is a színpadon, és a színpad előtt vannak (és itt még más is előfordulhat, de nem akarom lelőni annak, aki még ezután megy nézni), és előadás közben is olykor a nézőtéren bukkannak fel a színészek.

2025. kulturális élményeit összefoglalva megszámoltam, hogy 56 programom volt, ebből 35 színházi, és 21 koncert, musical-koncert, vagy más zenés műsor formájában (azt nem akartam számba venni, hogy mindez mennyibe került, mert ahogy minden, a jegyárak is az ég felé kúsznak). Sok feltöltő energiát kaptam, volt néhány kevésbé jó tapasztalás is, de a mérleg nyelve még mindig pozitív, ezért 2026-ra is reménykedem egy jó színházi évben.

Új bemutatók

Jégvarázs – Apáca show – Cigánybáró

A "számos" előadásokon – Teljesen idegenek 100.-korábbi színházi ajánlóknál már írtam az előadásról, a 100. is jó volt, utána még egyet játszottak, és sajnos lekerült a műsorról; A 6színben Ketten-Vágó Zsuzsi és Sándor Peti, csalódás volt, mert hárman voltak, túl sokat beszéltek, nem volt jó a hangosítás, az egyik alap, amit hoztak, nem alap volt, más valaki énekelt rajta, voltak jó dalok, de sokkal többet vártam; Az Operaház Fantomja 1000.-ez még ezután lesz – kívül, erre az őszre három új bemutató előadás is jutott, ezekről röviden egy kis beszámoló.

Madách Színház – Jégvarázs

Szerettem a rajzfilmet, és a zenéjét is. Kíváncsi voltam, hogyan lehet színpadon életre kelteni. Mesés lett, elvarázsolódtam. Jó díszletek, szép jelmezek, ötletes bábok, zseniális gyerekszereplők (főleg Anna), látványos koreográfia. A felnőtt testvérek is jók voltak – Muri Enikő, Hien -, de nekem a fiúk jobban tetszettek. Jenővári Miklós Hansként annyira elhitette, mennyire szerelmes, hogy gondolkodni kezdtem, talán rosszul emlékszem, és mégsem gonosz szereplő, de azután jött a váltás, és nagyon élesen megváltozott, igazi szemét lett. Borbély Ricsi volt Kristoff, olyan szép volt a szóló dala, hogy meghatódtam. Serbi nagyon aranyos Olaf volt, de nem volt annyira vicces a szerep, mint a rajzfilmben, nehéz dolga volt, mert tulajdonképpen báboznia kell végig amellett, hogy énekel, táncol, játszik. A tapsrend bénán rövid, még szívesen rajongtam volna a gyerek nézőkkel együtt, mert tényleg fantasztikus előadás lett.

Erkel Színház – Apáca show

Nem láttam az "operettes" előadást, úgyhogy nekem teljesen új volt. Lassan indult be, és az első része súrolta a gagyi határát, kicsit meg is ijedtem, de aztán belelendültek. Nagy buli lett a végére. Végre ötletes, klassz díszletek (azért itt is volt lépcső, de nem volt annyira középpontban; a diszkógömb volt fő elem, amely érdekes tükröződéseket is mutatott, és még templommá is át tudott alakulni), jó jelmezek. Nika nagyokat énekelt (bár néha kicsit kiabált), játékra kicsit lehetett volna erősebb, Náray Erika korrekt volt (most nem volt sok), Csonka Bandira nagyon illett az atya szerepe, a többiek is jók voltak. Az én két kedvencem az előadásban Vágó Zsuzsi a nyíltszívű, lelkes apáca, és Feke Pali a rendőr. Ők játékra és hangra is nagyon jók voltak, pedig Palcsit egy hajszál választotta el attól, hogy túltolja, de nem lépte át a határt, az viszont látszott, mennyire élvezi. Ő és Brasch Bence köszöntötték a nézőket, ami még mindig furcsa nekem. A jegyszedő kislányok is apáca ruhára hasonlító simulósban voltak, ami szerintem jó ötlet. De legjobb geg a két tévés tudósító megjelenése (vetítve) – Tom Sparrow (Veréb Tamás) és Mark Human (Ember Márk), azon nagyon kellett röhögnöm. Deloris és Zárdafőnöknő beszélgetése a finálé előtt nagyon szép, megadja a kellő mélységet, hogy utána kitörhessen a felhőtlen szórakozás.

https://www.facebook.com/reel/2095744234505578

Budapesti Operettszínház – Cigánybáró

Nem olvastam (amit pótolok majd), de a rajzfilmből ismerem, és szeretem a történetet. Ezért vártam az előadást, bár kicsit tartottam is tőle, mert nagyoperett, és Bozsik Yvette rendezte. Sajnos a félelmem igazolódott, nagy csalódás, már rég éreztem ilyet színházban, de alig vártam, hogy vége legyen. Ugyanúgy azon gondolkodtam, mint Hamupipőkénél, hogy vajon mi volt a szándék, mit akartak megmutatni, üzenni. Elhiszem, hogy nagyokat kell énekelni, de én úgy tudom, már az operában is elvárás, hogy játszani is kell. Nekem az nem színészet, hogy nagy gesztusokkal és mimikával áriázik valaki, de idegenül mozog a színpadon. Azt sem értem, hogy miért kell idiótának megjeleníteni a karaktereket, az operettes túlzások ellenére, szerintem lehetnének életszerűbbek a szereplők. Az alaptörténetet mégis csak Jókai Mór írta, ezt szem előtt tartva, kicsit méltóbb megjelenítés is lehetett volna. Fölöslegesnek tartottam a madárnak (repült) és gólyának öltözött szereplőket, és Szaffi cicája is hiába táncolt és mozgott szépen, ha nem adtak neki szerepet.

Végképp nem tudtam hová tenni a sertéskereskedő mellett malacfüllel és orral megjelenő szereplőket, akik olykor négykézláb táncoltak, és hasukat vakartatták, máskor pedig tálcán szolgáltak fel ételt. Szerintem el kellett volna dönteni, hogy őket most akkor malacnak, vagy csak beöltöztetett embernek akarják megmutatni, mert vegyesen zavaros az egész.

Azokat említem csak név szerint, akiktől a lehetőségekhez képest, szép játékot láttam: a császári biztos szerepében Németh Attila, sertéskereskedőként Pete Ádám, és a címszerepben Sándor Péter.

Peti játszott a legtermészetesebben, aminek örültem, viszont nem tetszett, amikor előfordult, hogy színpadon volt, de nem övé volt a jelenet, akkor kilépett a szerepből, és szórakoztatta magát. Remélem, erre nem szokik rá.

A díszlet (amennyit láttam belőle oldalról) és a jelmezek nagyok jók voltak, a zenekar szépen játszott, tetszett a darab zenéje, bár számomra nem volt benne kiemelkedő dal. A nyitányok nekem hosszabbak voltak, mint amennyi jól esett.

Szóval, nem gondoltam, de Szaffi rajzfilm – Cigánybáró színház: 1:0. Egyhangú szavazással, fölényesen. Azért is sajnálom, mert Balczó Petit szerettem volna megnézni (szereposztás még nem volt, amikor jegyet vettem, de megkockáztattam, mert mindkét Petire kíváncsi voltam), de ebben nem vállalom be.

Évadkezdés

Egy szívemnek kedves mesével indítottam az évadot a Budapesti Operettszínházban. Sajnos csalódás volt a Hamupipőke előadás. Kevés pozitívumot tudnék csak írni róla, ezért a részletes élménybeszámoló most elmarad. Volt két ismétlés a Játékszínben: a Teltház, amelyik Nagy Sanyival sokadszorra is elvarázsolt, örültem a találkozásnak az ismerős karakterekkel, több kedvenc részem van a darabban, amit mindig nagyon várok, és már előre mosolygok, de itt amúgy is sok nevetés és meghatódás volt. A Francia rúdugrást a bemutató környékén láttam, már akkor is tetszett, csak valahogy az előadás ritmusát nem éreztem jónak. Annak idején a Centrál Színházban jobban magával ragadott. Nekem még mindig az az előadás a nyertes, de ez is összeállt, már jobb volt, mint a kezdésnél. Sokat nevettem ismét.

Az évadkezdés az Erkel Színházra különösen igaz, hiszen az új zenés színház legelső évada indult el most. Természetesen ott volt a helyem, ahogy mondták a "történelmi" pillanatban, az első előadás premierjén. De előtte még az I. Musicalek éjszakáján ismerkedtem a hangulattal, érzéssel. Volt ott minden, musical koncert, talk-show, rögtönzött dal-bemutató, játék. Összességében jó élmény volt, de általánosságban azt érzem, hogy a körítés az én ízlésemnek kicsit sok, még ha több jó ötlet is van közte. Visz magával a hangulat persze, de szerintem még sok területen van csiszolnivaló.

Trón

Izgatottan vártam, hogy a kecskeméti csalódás után, mit nyújt majd. Kicsit fellélegeztem, mert ez egy sokkal jobb előadás lett. Talán jobban érvényesül a nagyobb színpadon, vagy összhatásában erősebbek a szereplők, nem fejtettem meg, de nem is kell.

Azt viszont megemlítem, hogy Orth Péter játéka nekem hiányzott. Bár Feke Pál jól játssza az áskálódó gonoszt, azért Péter Kecskeméten mély nyomot hagyott benne. Viszont Palcsi meg annyira jól énekel mellé, hogy öröm hallgatni. Borsi-Balogh Máté jó, de valamiért hozzám nem tud igazán eljutni. Mechle Christian hiányzott Petrus szerepében. Ember Márk ismét bizonyított nekem, amin már nem lepődöm meg, nagyon jó Mátyás volt. Mivel már tudtam, hogy a zenénél ott az áthallás az előző darabokból, ezért nem ért váratlanul, így jobban figyelhettem a többi részre, és megállapítottam, hogy igazán nagyon jó dalok vannak benne, így még inkább kár az ismétlődő dallamfoszlányokért. Veréb Tamás talán még jobban énekelt, és egyre biztosabb a negatív szerepben. Játékban és éneklésben a többi szereplő is erős volt, ismét ámultam a gyerekszereplőn, nagyon tehetséges.

Nem szokott zavarni, ha a mai kornak megfelelő modernizálást használnak, de szerintem itt nem minden sikerült jól. Van számomra értelmezhetetlen jelmez, és például az élére állított ebédlő asztal sem tetszik (arról nem is beszélve, hogy már várnék valami kreatív újítást a díszletek területén, hogy ne mindig a lépcső legyen a központi elem, ami még forog is ide-oda), és hiába akar vicces lenni, szerintem egyáltalán nincs helye a "fogd meg a söröm!" mondatnak egy történelmi darabban.

A nézőtéren megjelenő táncosokkal kapcsolatban vegyes a véleményem, mert egyrészt az előadást közelebb viszi a nézőkhöz, ami jó, viszont eltereli a figyelmet a színpadról, ami meg nem szerencsés. Azt sem tudtam eldönteni, hogy az előadás előtti köszöntést hová soroljam. Alapvetően jó ötlet, hogy a szereplők közül valakik kijönnek, és mondanak néhány szót (ők mondják el, hogy csak a tapsrendnél lehet fotózni, és bemutatják a karmestert), ez közvetlenebbé teszi a kapcsolatot (az 1800 nézővel), és jól is esik, de ugyanakkor kicsit megtöri az illúziót, hogy Mátyás és Ladislaus jelmezben-sminkben beszélnek az előadás előtt egy perccel, de Márk és Tamás szól hozzám.

A led falra vetített "reklám" videó egyértelműen nem tetszett, nem moziban vagyunk, jó volt, hogy az Elisabethnél ezt már kihagyták.

Engem meg lehet venni a hatalmas nézőtér felett repülő hollóval (bár a szerkezet mozgatásának, és néhány díszletelem hanghatásán még dolgoznék kicsit), és a vívás jelenetekkel.

Szóval, ez egy jó kezdés volt, és jó érzés volt részesének lenni.

https://www.facebook.com/szalay.hajnalka/videos/1304702237701429

Elisabeth

Ezt az előadást azért vártam, mert Kecskeméten szintén Szente Vajk rendezésében ez korábban nagyon megérintett. Reméltem, hogy ismét nagy hatású lesz. Nem csalódtam, nagyon jóóó előadás lett. Szeretem, hogy két korban különböző Elisabeth szerepel, szeretem, hogy a Halál fehér, szeretem az egész középső nézőteret (az emeletet is) beborító menyasszonyi fátylat, a jégpalotát, a jelmezeket, és persze a történetet, a dalokat, és a színészek alakítását.

Kovács Gyopár és Vágó Bernadett jól működtek együtt a fiatal és idősebb Elisabethként. Mindketten szépen játszottak és hangban is jók voltak. Bernadettnek szerintem ez nagyon szép visszatérés.

Veréb Tamás a Halál szerepére meglepő választás volt, de megállta a helyét, jó alakítás, nagy éneklés. (Koltai Nagy Balázs Kecskeméten nagyon erős hatással volt rám, ámulva figyeltem, ezért őt szívesen megnézném most is.)

Lucheni szerepe is nagyon hangsúlyos ebben az előadásban, örülök, hogy Serbán Attila kapott lehetőséget (a másik szereposztás tapsrendjében láttam, hogy Ember Márk más oldalról közelíti meg a figurát, rá is kíváncsi vagyok). Miközben végigvezet minket a történeten Serbi leénekli a csillárt is.

Zsófia főhercegnőként Szinetár Dóra meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény tud lenni, nagyon jól játszott. (Érdemes figyelni a sminkjét is.)

Cseh Dávid Péter volt Ferenc József, ő is tetszett, szépen öregedett.

A gyermek Rudolf lenyűgöző volt, mostanában csak nagyon tehetséges gyerekszereplőket láttam.

A fiatal Rudolf szerepében Braga Nikita korrekt volt, de a kecskeméti előadásban Varga Huszti Máté olyan erős játékot mutatott, hogy azt nem sikerült felülmúlni, ő hiányzott.

Több megható jelenet van, én Rudolf temetésénél kezdtem nagyon pislogni, azután a Mint két gálya dalnál már nagyon folytak a könnyek.

Ebben a darabban nagyon sok jó dal van, és a történet is szép, a mostani előadás az Erkelben nagyon jól összeállt, igazán jó élményt nyújtott, szeretnék majd ismételni.

https://www.facebook.com/100000461045300/videos/pcb.32206332792298672/1151984410220295

Zenés nyár 2.

08.01. – SHREK a Margitszigeten

Ismét egy szabadtéri előadás. Ezúttal egy mese. Szeretem a meséket (írtam is néhányat, lásd.: Könyvek – Királyerdei Mesék), jó elmerülni a varázs világukban. Shrek története különösen közel áll a szívemhez, mert azt erősíti, hogy fontosabb a belső szépség, mint a külső, és olykor többet ér egy nagydarab ogre, mint egy szőke herceg, vagy egy alacsony növésű, de gazdag nagyúr, és a palota pompáját érdemes feláldozni a mocsár javára, ahol viszont azokkal lehetsz, akik igazán számítanak. A másik aspektusa, amely magával ragadott a humora, amelyet sikerült átcsempészni a musicalbe is. Vártam a találkozást a mesefigurákkal, és nem csalódtam. Szinte gyermeki örömmel néztem a színpadon megelevenedő szereplőket. Sikerült Shrek történetéből olyan előadást varázsolni, amely megtartotta az eredeti egyedi, különleges "báját", visszaadta a hangulatvilágát. A jó moziból, jó színház lett, és ennek nagyon örültem. Jó zene, jó díszlet, jó jelmezek/maszkok, jó szereplők.

Ember Márk folyamatosan megerősít abban, hogy érdemes odafigyelni rá, sokoldalú, tehetséges, és csudijóóó a hangja. Ember-séges, szerethető Ogrét mutatott. Több interjúban is hallottam, hogy duci kisgyerek volt, kíváncsi lennék, a benne élő gyerek mennyire érezte otthon magát a pocakos mesefigura zöld bőrében. A Szamár központi figura, fontos a jó megjelenítése. Veréb Tamás nagyon ráérzett a szamárság lényegére, ráadásul még jól is énekelt. Márk és Tamás a magánéletben is jóbarátok, és ez szerintem sokat hozzáadott Shrek és Szamár színpadi barátságához. Szeretném még kiemelni Fekete Gábor játékát, Farquaad nagyúrként, aki ugyan végig térdenállva szerepelt, de nem kényszerítette térdre a szerep, nagyon tetszett, amit és ahogyan csinált. Nálam Sári Évi is említésre méltó, aki Sárkánylányként irtó nagyot énekelt.

Teljesen beszippantott a zenés mesevilág, jó volt részesének lenni.

(Ha nem lennének olyan drága jegyárak a József Attila Színházban, már vettem volna jegyet a repetázáshoz.)

Ezúttal a Víztorony tetejéig lépcsőztem.

08.07. – WILDHORN és barátai gála a Margitszigeten

Harmadszor a Margitszigeten. Szeretek odamenni, csak hazafelé rossz, főleg, ha nem érem el az utolsó járatokat. Van egy különleges hangulata a Szabadtéri Színpadnak.

Az első részben Wildhorn Duna Szimfóniáját játszotta a zenekar. Csodaszép volt, ahogy szálltak a hangok a közönség felé. Nekem különösen az eleje volt libabőr érzés, aztán még volt néhány nagyon szép tétel, de bevallom, a vége felé már túl hosszúnak éreztem.

A második részt nagyon vártam. Frank Wildhorn a színpadon a zongoránál, dalok a csodás musicaljeiből, szívemnek kedves fellépőkkel: Nádasi Veronika, Füredi Nikolett, Lipics Franciska, Homonnay Zsolt, Szomor György, Sándor Péter. A Jekyll és Hyde, Rudolf, Carmen részletek mind ismerősek voltak, hiszen többször láttam az előadásokat, nagyon szeretem őket, és a Dracula dalok is nagyon szépek voltak. Wildhorn nem csak nagyszerű zeneszerző, hanem szimpatikus ember is, a dalok között ő konferált, szépen, érthetően beszélt angolul, már egy kevés nyelvtudás is elég volt ahhoz, hogy értsük, amit mond, volt ugyan tolmács, de ő nagyon gyenge volt. Wildhorn majdnem annyira lelkesedett az előadókért, mint mi. Többször elmondta, hogy jól érzi magát, és milyen szerencsénk van a művészeinkkel. Teljesen egyetértettem vele. Mostanában divatos kifejezés a szekunder szégyenérzet. Én meg elneveztem a saját érzésem szekunder büszkeségnek. Egy világhírű zeneszerző, azokat az embereket dicséri, de nagyon, akiket én szeretek, némelyiket már nagyon régóta. Irtó jó érzés volt, olyan visszaigazolás féle. Franciskát most láttam először, szép hangja van, de valahogy még nem tud igazán átadni, kicsit üres, szinte eltűnt a színpadon. Niki szépen énekelt, de hallottam már jobbnak. Peti az elején kicsit spórolt, mert énekelt Párbajt is, és azt nagyon oda akarta tenni, sikerült is. A Rudolf dalok is nagyon szépek voltak tőle. Szomor Gyuri sajnos keveset énekelt, de a Dracula nagyon szépséges volt. Zsolti nem csak énekelt, hanem szerkesztette és rendezte is a gálát. Nagyon sokat dolgozik mostanában, remélem, bírja majd. Rég láttam színpadon, örültem neki. Idén húszéves az ADAGIO, ami azt jelenti, hogy őt már ilyen hosszú ideje szeretem. A végére hagytam Verocskát, aki abszolút az este kedvence volt nekem, és szerintem Wildhornnak is. Nagyon jó formában volt, olyan nagyokat énekelt, ami világszínvonal, nem véletlen, hogy Wildhorn magával akarta vinni New Yorkba. Azért nagyon remélem, csak nyáron megy vele, és a színházi évadban ismét itthon lesz. :-) Verocskát is már húsz éve ismerem, és már akkor tudtam, milyen csodás, amikor még kevés nagy szerepet kapott, drukkoltam neki, hogy a tehetségéhez méltó lehetőségek megtalálják. Most, amikor már szép főszerepekben tündököl, jó érzés látni a sikerét, öröm volt hallani egy nagy zeneszerző elismerését. Ráadásul, Wildhornnal egyezik a véleményünk, amikor a Királyerdei mesék könyvem bemutatóján életre keltette az egyik mesémet, akkor fogalmaztam meg a bemutatásnál valami olyasmit, hogy szerintem, nem csak a torkával, hanem a szívéből énekel, ezért olyan magával ragadó. Frank is azt említette Carmen dala után, milyen csodálatos, hogy szívből-lélekből énekli a dalt, és nem csak eljátssza a szerepet, hanem éneklés közben ő maga Carmen.

Az este nekem igazi zeneünnep volt, még sok ilyet szeretnék, ahogy Wildhorn mondta: "a zene gyógyít".

08.09. 3 testőr – Szegeden

A szegedi hétvége mindig különleges, nem csak a szabadtéri színház, hanem a városi séta miatt is. Bár idén nem találkoztunk annyi barátságos emberrel, mint korábban, jó élmény volt belekóstolni a napfény városának hangulatába. Egy csudijóóó kulisszajárásban is részünk volt, nagyon klassz, lelkes vezetéssel. Jó érzés volt a színpadon állni, és belesni a "takarásba" is. Sőt, az is különleges élmény volt, amikor még üres nézőtér tetejéről nézhettünk vissza a díszletet uraló nagy kardra, háttérben a Dómmal. Ember Márk reptetés próbáját is láthattuk, hálás köszönet érte. A színházak mostanában nagy pénzeket kérnek el az ehhez hasonló kulisszajárásokért, az ország legnagyobb szabadtéri színpadán ez ingyenes volt.

Este már más szemszögből, a zsúfolásig megtelt nézőtérről figyeltük a színpadot. Ezzel a darabbal is van előéletem. Tizensokéve már láttam egyszer. Akkor Magyar Bálint játszott D'Artagnant és teljesen lenyűgözött, hogy a Barátok közt-ben való szereplés után, ő ilyet tud. Richelieu bíboros akkor is Feke Pál volt. A zenéjét szerettem, de a részletekre ilyen sok év távlatából már nem emlékeztem. Ezért is vártam nagyon az előadást. Megint elvarázsolt. A történetet ismerem számos filmből is, és szeretem nagyon. Szente Vajk lenyűgözően állította színpadra a musicalt. Zseniális volt a díszlet a vetítésekkel, a jelmezek (néhány kivétellel) is tetszettek, nagy létszámú ensemble jó koreográfiával. Többen kritizálták a tűzijátékot, én még azt is odavalónak és szépnek láttam, inkább néhány vakító világításnál éreztem a túlzást. A szereposztás jó választás volt, szerintem már az félsiker.

Örültem, hogy Nagy Sanyit ismét a Szegedi Szabadtéri színpadán láthattam, igaz csak egy nagyon apró szerepben. Kicsit "haragudtam" Vajkra, nem értem, miért kellett egy gonosz karaktert, egy némafilmbe illő vicces jelenettel felvezetni. Tudom, hogy az ellentét erős hatású lehet, de nekem ez nem tetszett. Remélem, lesz még lehetőségem Sanyit ismét jó szerepben viszontlátni Szegeden. A Komédiás szerepében, - aki kicsit mesélő is -, Borsi-Balogh Máté jó volt. Csobot Adél (Anna Királyné) meglepetés volt számomra, rosszabbra számítottam tőle, Dinó Benjámint (XIII. Lajs Király) a Hunyadi sorozat után fura volt ennyire más szerepben látni, de tetszett. Fehér Tibort (Buckingham Hercege) szívesen láttam volna többet a színpadon, az övé is kis szerep. Mylady dalainál nekem kicsit hiányzott Keresztes Ildikó karcos hangja, de Varga-Járó Sára jól hozta a megkeményedett, kíméletlen nőt. Kovács Gyopárra (Constance) hasonló karaktereket osztanak, szívesen megnézném egy kicsit eltérő figuraként, mert szerintem ügyes és szépen énekel. Pali már régen is nagyon nagyot énekelt a darabban, most még rátett egy lapáttal, olyan sokszínű, érzelemmel teli hangja van, hogy tényleg azt kívánom neki, minél többet játsszon, és az irodai munkát inkább hagyja másra. Játékra is tetszett, jól állnak neki a gonosz szerepek, a prózája kicsit emlékeztetett Rideghváryra (Kőszívű), de valóban nagyon meggyőző hatású. Övé az egyik leglátványosabb jelenet. Érdekes, hogy három testőrnek nincs saját dala. Athosnak van egy hosszabb szólója egy duettben. Annál több kardvívásos akció jelentük van. Veréb Tamás, Brasch Bence és Koltai-Nagy Balázs jól játsszák a szép értékeket képviselő testőröket, a hűség, bajtársiasság, barátság érzéseit jól megmutatják. Végére hagytam a főszereplőt, aki megint lenyűgözött. Ember Márk hiteles volt a vidékről érkezett, naiv, szeleburdi, ugyanakkor szilárd elhatározású, eltántoríthatatlan testőr-jelölt szerepben. Színes színészi játék mellett, amivel igazán "magával vitt" az a hangja, amely hol lágyan, érzelmekkel telve szólt, hol rockosan. Az ő dalától csordult ki a könnyem, megható volt, amikor D'Artagnan a halott apjához énekelt.

Bízom benne, hogy az Erkel repertoárjába kerül A 3 testőr valahogyan, bár nem tudok róla, hogy van magyar vonatkozása. Az biztos, hogy Szegeden jövő nyáron is bemutatják.

Igazán jó, emlékezetes élménnyel zárult a zenés nyári program-sorozat, hamarosan itt az ősz, kezdődik a színházi évad (és Ember Márk most is színházba viszi a rászorulókat). Remélem további jó előadások várnak.

Zenés nyár 1.

A nyár elején több olyan program is volt, amely nem kifejezetten színházi előadás, csak a színházhoz köthető, ezekről csak röviden:

06.06. Borbély Richárd lakáskoncert

Nagyon régóta várok egy akusztikus koncertet Ricsitől, több év eltelt azóta, hogy először felvetette. Most megcsinálta. Minden jelenlévő lakáskoncert szűz volt, ezért nem tudom, hogy más lakáskoncertekhez képest ez milyen volt, azt tudom, hogy én nagyon szerettem. Közvetlen, laza hangulat, kedves vendéglátás, őszinte beszélgetés, jó dalok (különleges, egyedi módon megszólalók is), Ricsi nagy éneklései, nevetések, közös fotó. Jégvarázs dedikálókártya. Ricsi megtámogatta az "egyik fiatalabb nagy kedvencem" címét.

06.15. Musicalplusz

Fellépők: Kerényi Miklós Máté, Sándor Péter, Szomor György, Tassonyi Balázs, Wégner Judit. Egyértelműen Sándor Peti és Szomor György miatt mentem. Ők jók is voltak. Juditnak az első pluszos fellépése volt, igyekezett, jó nehéz dalokat is hozott, ügyes volt. Tassonyi Balázsnak a bátyját jobban bírom, "jónézni-karmester", Balázs tehetséges, jól énekel, de még üres, és az nem jó. KisKero nagyon sok volt, ő konferált, és a végén az volt az érzésem, hogy szinte végig színpadon volt, pedig azt bírom, ahogy táncol, és amikor jó formában van, akkor jó a Pendragonban, de amúgy én nem annyira szeretem, ha énekel. Gyurci annyira koncentrált az ilyen "haknikon" is, hogy öröm hallgatni, Peti meg hozott új dalt, amit külön értékeltem. Jó délután volt, de nem volt kiemelkedő, a végén csak azért álltam fel, hogy lássam a finálét.

06.19. Együtt a színpadért - jótékonysági gála (Vígszínház)

A Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDoSz) szervezte a nehéz helyzetbe került, egészségi állapota következtében rászoruló, szakmabeli háttérdolgozó kollégák megsegítéséért. Több, mint 100 fellépővel. Peller Karcsi rendezte, szerintem irtó nagy munka volt ezt összehozni. Többnyire a hangulat vitt magával, de voltak különösen szép pillanatok, libabőrrel, például: Hámori Ildikó – Szinetár Dóra Padam Padamot duettezett, több színház csapata együtt énekelte a Pál utcai fiúk dalát, Bodrogi Gyuszi bácsi is fellépett (mindig Süsü jut eszembe, akit nagyon szeretek), megemlékeztek az elmúlt évben távozottakról, több Rádiós énekelt együtt, és sok más különlegesség. Több, mint hatmillió forint gyűlt össze, ilyenkor az élményen kívül, az is jó érzés, hogy segíthettem.

06.27. Bikini koncert a Barba Negrában

Itt nincs összefüggés a színházzal, csak a zenés nyárral. Jóóó koncert volt.

06.11. Jekyll és Hyde

Nekem már Peti - Verocska kettőse marad az igazi előadás. Sajnos, mostanában nem játszanak együtt, így bár jó élmény és libabőr még mindig, de hiányzik a plusz, amitől igazán elvarázsolódtam és ámultam korábban. Jekyll és Hyde Párbaja még mindig lenyűgöző, és Peti még mindig nagyon jó (annak ellenére, hogy volt szöveg kiesése), de már láttam a kiemelkedően jóóót, ezért telhetetlen vagyok. Most szerencsére a barát Bálint Ádám volt, őt szeretem ebben, mert szépen, érzékenyen játssza a szerepet. Wildhorn ennek a zenéjét nagyon eltalálta, csupa jó dal, ezért is várom az augusztusi gálát, de arról majd később.

06.01. Trón – Kecskemét

Ezt az előadást nagyon vártam, lehet ez lett a veszte. Amikor jegyet vettünk, még nem tudtuk, hogy ősztől az Erkelben is lesz, és még szereposztás sem volt. Sajnos, Márkról lemaradtunk (remélem, majd Budapesten). A történet nem rossz, de vannak benne klisés, oda nem való mondatok, és a rendezés sem az igazi, ami meglepő számomra. Kicsit olyan érzésem volt, mintha gyorsan összedobták volna. A zenéje jó, de engem nagyon zavart, hogy sok áthallás van Kőszívűből és Puskásból. Ezek ellenére érdekes, hogy játékra és éneklésre szinte mindenki tetszett. Az összhatás mégis csalódás volt. Pozitívumok: Verébkét jó volt negatív szerepben látni, Juhász Leventét jó volt végre színpadon látni (a parókája béna volt, de arról nem ő tehet), Gyopárkának szép szerep jutott, és jól is csinálta. Mechle Christian Petrusként nagyon jó volt (nem felejtem el neki, hogy a Ma este megbukunk előadásban övé volt az első olyan jelenet, amelyiknél könnykicsordulós nevetésem volt). A gyerekszereplő kislányon ámultam, annyira jó volt (sajnos az első jeleneténél nem szólt a mikroportja, vagy tán nem is volt rajta, ez nagy hiba). A végére hagytam az előadás megmentőjét, akinek a játéka annyira meggyőzött, hogy úgy gondoltam, őt megérte látni: Orth Péter Garai alakítása olyan szuper, hogy sajnálom, hogy nem jön az Erkelbe is eljátszani.

07.03. Rudolf – Margitsziget

Még egy csalódás. Pedig nagyon vártam, mert ez nagy kedvencem volt az Operettben. Odavoltam, amikor MÁZS és Zsuzsi együtt játszottak, nagyon bírtam Zsolti gonosz Taffee-jét, és a dalokat mindig még napokig dúdolgattam előadás után. Nem tudom, hogy a melegtől, vagy a nagy színpadtól "ijedtek-e" meg, de nem sikerült átadni a történet és a musical erejét. Sándor Peti jól játszott, énekelt, de több partner kellett volna ahhoz, hogy létrejöjjön a varázslat. Jenes Kitty is jó volt, de nála kicsit több szenvedély kellett volna. Nagy Balázs alig látható Taffee volt, ami nagy kár, mert az egyik központi szerep, ami meghatározza a hangulatot. Larisch grófnő (főleg) a második felvonásban tetszett játékra, ahogy Ferenc József is. De ennyi. A többiek mintha csak úgy lézengtek volna. A díszletre festett városképek szépek voltak, viszont maga a díszlet, mintha egy amatőr mesejátékból került volna átemelésre. Úgy tűnt, a rendezés fő célja az lehetett, hogy a főszereplők minél többször járják be a színpadot. Nagy várakozással mentem, és sajnos nem kaptam meg, amit pedig adhattak volna ezzel a darabbal. Olyan szép, elgondolkodtató, szívszorító a történet, a zene szárnyaló, ki kellett volna jobban használni ezeket az előnyöket. A zenekar jól játszott, a karmestert öröm volt nézni, Silló István az ADAGIO első zenei vezetője, így régről ismerem, és kedvelem, szerencsére jól ráláttam. Rudolf dalai nagyon éltek Petitől, a "Csak szállj!" volt a kedvencem. Remélem, összeszedik magukat, mert Peti és a zene miatt, én ezt még szeretném megnézni Győrben is.

Nem mindenki osztotta a véleményem, mert félig állótaps volt a végén. A szünet második felében fedeztem fel, hogy a Víztoronyban kiállítás van Rudolfról, néhány lépcsőt megmásztam, jó tablók voltak. Kár, hogy nem volt időm teljesen a tetejéig felmenni, ezzel még adós vagyok magamnak.

Annak idején, tényleg nagyon szerettem az előadást, Mayerlingben is jártam, ahová egyébként eszembe sem jutott volna elmenni. Remélem, lesz ez még jobb is.

Annyi tartalmat töltöttem már fel a honlapra, hogy nagyon fogy a tárhelyem, ezért most képeket nem mellékelek, a facebook oldalamon találtok mindegyik élményről.

2025. Május

Májusban a hétvégéken szereztem színházi élményeket. Ausztriai kirándulás miatt egy hétvége kiesett, de még így is négy színházi látogatás fért bele a hónapba. Május 17-18 ismételtem. Szombaton Nádasi Veronika Hello, Barbra! estjét láttam, amely éppúgy elvarázsolt, mint első alkalommal, amikor bővebben is áradoztam róla. Vasárnap Sándor Péterrel keltem ismét útra, már harmadszor (Úton). Peti nagy formában volt, megint sikerült megríkatnia. Ezúttal Kéménczy Antal ült a zongorához, aki szintén irtó jól játszik, ezért csak kicsit hiányzott Kovács Adrián.

Május elejéről írok kicsit részletesebben:

05.03. Hogyan lettem színész? – Ember Márk

Már maga az ötlet is nagyon tetszett, és a kivitelezés is "szupcsinger" lett. Az előadás alapja Márk hajdani felvételi anyaga (a Színművészetire), 15 vers, 3 monológ, 5 dal. Mellé történetek, érzések, hangulatok. Ha a Tikk-Takk...Bumm! stand up-szerű, akkor ez aztán tényleg az. Egy szál maga egy kilencven perces műsorban úgy, hogy a jegyek a meghirdetés után néhány órával már teljesen elfogytak a dupla előadásra, én csak szerencsével tudtam megvenni egy vidéki lánytól a jegyét, akinek sikerült a délutánira szereznie, ezért az estit meghirdette. Tehát, irtó nagy érdeklődés előzte meg. Én is nagyon ott akartam lenni, hajtott a kíváncsiság. Talán még emlékeztek, a Függőség (a Középpontban a színészek cikksorozat bevezetése) című írásomban meséltem ezt:

"Általános iskolás koromban kezdődött, amikor a nagybátyám a színművészeti (akkor még főiskola) felvételi előtt nekem mondta el a verseket, majd a Nemzeti Színház stúdiósaként statiszta-szerepeket kapott…."

Ezért is érdekelt engem különösen ez az este. Ilyet még senki nem csinált (legalábbis nem hallottam róla), pedig hatalmas ötlet. A másik ok, persze maga a főszereplő. Elgondolkodtam, mikor fogott meg magának igazán Márk, és nem tudok pontosan visszaemlékezni, de talán az első vígszínházi Grund koncerten varázsolt el igazán a tehetségével. Azóta sok koncerten és több színházi előadásban, tévéműsorban láttam, és csak elmélyült a rokonszenvem. Nem csak színészként, zenészként, énekesként, hanem emberként is nagyon szimpatikus, és nálam ez döntő érv szokott lenni ahhoz, hogy valaki a kedvencemmé váljon. Ember Márk már egyértelműen az. Természetesen a mozifilmekben is megnéztem, a Valami Amerika sorozatban is, és nagyon bírtam például az Elvis szinkronját (igazából annyira bejön a hangja, hogy bármit szívesen hallgatok tőle).

Nagyon örültem, amikor lett jegyem a Hogyan lettem színész?-re.

Olyan verseket hallottam, amelyeket nem ismertem, és Márk szavalni is jól tud, klassz dalokat, például énekelt szerbül is egy csudiszépet, és a monológokat jó volt megismerni az ő előadásában. Mivel a felvételire való készülés egybeesett a gimnáziumi éveivel, így abból az időszakból sztorizgatott. Végül, őszintén válaszolt a közönség kérdéseire (egyébként a hitelesség az egész estéről elmondható), és nagyon sok közös fénykép készült vele, itt már én nem vártam ki a sorom, de majd egyszer.

(Talán) ez a vers volt a kedvencem:

Zelk Zoltán – Én tudlak téged

Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.

S hogy még gonosznak sem kell lennem:
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
emlékeimtől visszakaplak.

Egy mozdulat, egy szó, tekintet...
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük.
felépíthetem az Egészet.

Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot... Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.

Mit rejthetnél el már előlem? -
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.

S a guruló víz-gyöngyök útját
has és comb közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan
felállsz fürdés után, a kádban.

Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme, minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.

S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.

Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, aki teremtett.
Rezgésből, árnyból és színekből
ujból és ujból megteremtlek.

Ha csak ennyi maradna meg az estéből, hogy megismerhettem ezt a szép verset, már megérte volna. De közben egy igazán nagyon jó, különleges élményt kaptam, olyat, amelyre jó visszagondolni, és hordozni magamban,… na meg írni róla.

05.10. Apád f…üle – Ebédszínház

Jöhetnek az újabb kedvencek, azért a "régi" (Nagy Sanyi) a kitüntetett helyen marad, és miatta olyanokat is bevállalok, amit egyébként nem tennék. Például egy túlárazott Ebédszínházat az Orfeumban. A kaja egyáltalán nem volt nagy szám, és elvárták, hogy italt is rendelj magadnak, szintén jó drágán. Ez a kellemetlen része.

Az előadás, a színház része a délutánnak viszont nagyon is jó volt. Évekkel ezelőtt már láttam, de örülök, hogy most felelevenítettem. Aranyos darab, külföldi slágerekkel magyar szöveg átirattal (szerintem, jó ötlet lenne egy olyan változat, ahol retró magyar slágerek töltik meg az előadást átírt szöveggel), gyerekvállalás a férfiak szemszögéből, az apaság árnyoldala, és szépsége. Négy barát, négy szerethető karakter bulisnak tervezett estéje, amely babysitter hiányában inkább csak olyan visszafogott beszélgetős összejövetel lesz. Csendesnek ugyan nem mondható, mert mindannyian dalra fakadnak. Mivel Sanyi mostanában csak prózában játszik, külön öröm volt őt ebben a zenés darabban látni. Végig mosolyogtam, és sokat nevettem. 

Azt hiszem, azért működik annyira az előadás, annak ellenére, hogy a történet nem világmegváltó, csak kedvesen egyszerű, mert lejön a színpadról, hogy ez a négy ember szereti egymást, ez a négy remek színész – Nagy Sándor, Elek Ferenc, Adorjáni Bálint, Fenyő Iván - szereti a darabot, így az összhatás nagyon jó lesz, visz magával, és szórakoztat. Ennyi elég is a jó élményhez.

2025. Április

Április 3. – Büszkeség és balítélet

A mára már ikonikussá vált sorozatot nagyon szeretem. Ezzel együtt jár, hogy Mr. Darcy nekem = Colin Firth, de kíváncsi voltam rá, hogyan lehet ezt színházban megmutatni. Tetszett, szép színészi játékot láttam, és külön öröm volt a fiatalok mellett olyan nagy "öregeket" figyelni, mint Hegyi Barbara, Lukács Sándor, Halász Judit. Néhány monológnál a színész arcáról közeli felvételt vetítettek ki, ami izgalmas volt, mert minden apró rezdülést lehetett látni. Hogy biztos legyen a siker, egy kutyus is színre lépett. Nekem furcsa volt, hogy minden (mindenkié) jelmez fehér volt. Nem igazán tudtam megfejteni, miért. Talán, mert ha mindenki felé előítélettel közelítünk, akkor nem teszünk különbséget köztük? Ez azért sántít, mert Elizabeth szép utat bejárva belátja tévedését, és Mr. Darcy is legyőzi a büszkeségét, egyébként pedig igazán színes karakterek szerepelnek a történetben. De ez mindegy is, mert a szerelem végül a színpadon is győzött.

A Vígszínház előadása. Kivételesen nem csillárjeggyel, hanem páholyban ültem. Szeretem azt a színházat, egyrészt mert szerintem az ország egyik legszebb színháza, másrészt mert nagyon jó emlékek kötnek hozzá, már hosszú ideje (szakközépiskolásként kezdtem oda járni). Ráadásul, most az jön le nekem, hogy nagyon összetartó a társulat, és irtó jó hangulatban működnek, nagyon nézőbarát elven.

Április 8. – Tikk-Takk Bumm!

Már régóta szemeztem vele. De mivel a darabot sem ismertem, és a három szereplőből csak egyet, kicsit "tartottam" tőle. Néhány éve csináltak belőle filmet, először meg akartam nézni, hogy teszteljem, de aztán megláttam, hogy van még rá jegy áprilisra (kicsi a nézőtér, és mindig hamar elfogynak a jegyek), és döntésre jutottam. Jól tettem, hogy esélyt adtam neki. Nagyon tetszett. Mindhárom színész jó volt, és mindhárman zenéltek is valamennyit (Márk sokat gitározott) az élőzenekarral kiegészülve. Kicsit interaktív, de nem erőszakosan. Ettől még fiatalosabb, lendületesebb az előadás. "Az előadás nézői úgy érezhetik magukat, mintha a Jont játszó Ember Márk akusztikus, klubkoncert hangulatú stand-up estjére érkeznének." Tényleg olyan. Úgy kezdődik, hogy Márk lejön a nézőkért (az emeleten van a színházterem), majd amíg mindenki elfoglalja a helyét egy laza rávezető kommunikáció jön létre. Igaz történet alapján készült a darab (a Rent musical szerzője áll a középpontban), életszagú, sok rétegű előadás. Útkeresés, alkotás, tehetség, barátság, szerelem, felelősségvállalás és zene. Minimális díszlet és jelmez, inkább csak kiegészítők. A színészi játékon és a dalokon van a hangsúly, és ez nekem nagyon bejött. Csiby Gergely és Dobó Enikő nagyon jó társai Ember Márknak, aki néhány év alatt elérte, hogy ma már a nagy kedvenceim között tartom számon, és előfordul, hogy csak miatta veszek jegyet valamire, mert piszok jó hangja van, jó színész, jó hangszeres zenész, jó ember és nagy tehetség.

Április 9. – Kockahas

Annak ellenére, hogy vannak benne jó ötletek, és aranyos történet, mint színházi darab nem egy nagy szám, de mint egy zenés, szórakoztató előadás, úgy jó. Mivel Feke Palcsit mostanában alig lehet színházban látni (remélem, ez változik majd, hogy most szerződött az Erkelbe) elmentem, pedig már kétszer láttam az Urániában (ami szerintem jobb helyszín volt a Játékszínnél). Harmadszor is jó élmény volt. Szeretem az élőzenét, klassz dalokkal van telepakolva, és Palcsin jókat tudok nevetni (ő is magán, jóízűen), és közben nagyon bírom, ahogy énekel. Én jobban örülnék, ha kevesebbet producerkedne és többet lenne színpadon. Remélem, hamarosan még többször nézhetem és hallgathatom színházban.

Április 13. – Teltház

Sokadik Teltház, mert nagyon zseniális, és nem lehet megunni, csak újra és újra ámulni rajta, ráadásul mindig van olyan, ami kicsit más, és még engem is meglep. Sanyi különösen jó formában volt, brillírozott, és a szomorú rész, most még szebb volt, mint máskor, sírtam lenn a nézőtéren, ő meg fenn a színpadon, és a következő percben meg muszáj volt megint nagyon nevetni. Ez egy olyan darab, amit mindenkinek látnia kellene, aki szereti a színházat, mert Sanyi egyszemélyben a színház maga ebben az előadásban.

Április 23. – Örökké szabadon

Tudtam, hogy megható történet, de nem számítottam rá, hogy úgy kezdődik, hogy a fiú az anyja temetéséről beszél. Megrázott, néhány percig nem is tértem igazán magamhoz. De azután mentem velük, és hol mosolyogtam, hol szomorkodtam. Szép történet, tele érzelmekkel. Abban a csodás teremben, viszonylag kicsi nézőtérrel, létrejön egy meghitt közelség, amitől még erősebb az élmény. Athina és Peti nagyon jól játszanak. Engem kicsit zavart, a súgó pisszegése, hangos lapozgatása, és szerintem jobb szövegtudással még természetesebben tudnák megmutatni anya és fia történetét, de ezt leszámítva, igazán szép színház, pedig nem is színházban adják elő. Örülök, hogy Peti csak-prózában is ennyire jó színész. (Azért remélem, ő megmarad a zenés színháznál, és néha kalandozik csak el.)

2025. Március

Március első felében volt néhány program, ami színházhoz köthető, de mégsem az, azokról csak címszavakban.

Tompos Kátya emlékest – Kátya emlékéhez méltó nagyon szép, nagyon sírós este volt a MÜPA-ban, sok kinccsel.

Ketten – nőnapi műsor Egyházi Gézával és Nagy Sanyival – igen, arra vetemedtem, hogy Gézás műsorra mentem Sanyi miatt, akit mostanában alig hallok énekelni, ezért muszáj volt kihasználni a lehetőséget. Gézát elviseltem, Sanyitól meg jó élményt kaptam, úgyhogy összességében nem bántam meg.

Feketén-fehéren Sándor Péter koncert Kovács Adriánnal, helyett: Adrián nélkül, zongorakísérettel tervezett délután lett volna, de Adrián mégsem volt ott, így "gép-zene" volt, és nagyon civil beszélgetés. Peti hiába énekelt jól (nem volt újdonság, ezt is sajnáltam), ez végül csalódás volt.

Március elején volt még egy Jekyll&Hyde ismétlés, mert az annyira jó előadás, tele csudijó dalokkal és színészi játékkal, hogy időről-időre "muszáj" belemerülnöm. Nem volt most annyira jó a szereposztás, és a hangosítás sem, sőt Peti is még kicsit beteg volt, ezért nem volt emlékezetes előadás, viszont örültem, amiért ismét láthattam, jó este volt. 

Petiről és a Jekyll&Hyderól részletesebben már írtam korábban: https://holnapmagazin.hu/cikkek/79481/

***

A többi kicsit részletesebben:

2025. március 27. a Színházi Világnapon – Nagyvárosi fények (Játékszín)

Lehetséges, hogy a színház-szeretetem akkor lett "elrendelve", amikor Hajnalkának neveztek, és így a névnapom a Színházi Világnapra esik. Régen nagyon jó "közös" ünneplések voltak ezen a napon. Mióta Blacky 2019. március 27-én elment a kutya mennyországba, azóta a névnapomat nem ünneplem aznap, de a színházat lehet. Idén egy nagyon ünnepre-való előadáson voltam.

Nem először láttam a darabot, de legutóbb sajnos elmaradt, amikor mentem volna, így külön örültem a világnapi akciónak, és kis gondolkodás után, le is csaptam a lehetőségre, és nem csillárjegyet, hanem egészen közelre szólót vettem. A Nagyvárosi fények egy ámulatba ejtő, zseniális, szinte hihetetlen előadás. Gyerekként elképzeltem néhányszor milyen is lenne, ha a kedvenc filmem kedvenc szereplőjét kivehetném a tévéből, és ott állna előttem. Szente Vajk (színpadra alkalmazta és rendezte) valami ilyesmit csinált, amikor Chaplin némafilmjét színházban keltette életre. A megvalósítás zseniális lett. Az előadás szíve Nagy Sanyi, aki a mozivászonról a színpadra került Chaplin megtestesítője. Játéka, gesztusai, mozgása elképesztő. Minden elfogultságomon felül, szerintem ebben az előadásban bárhol a világon elismerést kapna. Mivel egészen kiváló játszótársai vannak, ezért nem törődve a klaviatúra koptatással, felsorolok mindenkit: a szinte mindig részeg milliomos barát – Kolovratnik Krisztián, akinek nagyon szeretem a szinkronhangját, de itt némán tett rám nagy hatást; a vak virágáruslány, aki annyira hiteles, hogy néha aggódom magamban, hogy meg ne botoljon – Kovács Gyopár; több szerepben is, de elsősorban nagymamaként a színpadon – Zsurzs Kati; a számomra arckifejezés-király Csonka András szintén több karakter bőrébe bújik; ahogyan Gáspár Kata is (aki sikeres tévésorozatok főszerepe után – 200 első randi, Renitens – lelkesen, szerethetően mutatja meg apró szerepeit, például a bolhás kutyát); és Túri Lajos Péter, aki megalkotta a némafilmes színház koreográfiáját.

Még azt is elárulom, hogy mielőtt először láttam, tartottam tőle, hogy milyen lesz a "néma színház", de nagyon gyorsan magával ragadott, és ámulattal néztem ezt a kedves vígjátékot, ami a mosolygás mellett meghatottságot is nyújt, a könnyedség mellett vannak mélységei. Szeretettel ajánlom, legyetek rá nyitottak!

Március 28. – Hello, Barbra! Nádasi Veronika zenés, színházi estje Barbra Streisand dalaival (Operettszínház - KIT)

Néhány éve Verocskának már volt egy önálló este – Egy majdnem komplett sztár (érdekesség: az is egy Streisand dal) címmel, amely egy remek születésnapi koncert volt, azóta is sokszor emlegetjük.

Örülök, hogy ismét kapott lehetőséget. Nagyon jóóó műsort állított össze, a rá jellemző – olykor fanyar – humorral, nagy éneklésekkel, és szívével-lelkével. Szerintem, ha Barbra Streisand ezt látta volna, megemeli a kalapját. Egy magas színvonalú, csodás este volt. Egyértelműen nagyon nagy munka és felkészülés van a látszólag könnyed szórakoztatás mögött. Verocska szárnyal és tündököl (nagyon jó "jelmezekben"), és ahogyan szokta, leénekli a csillárt is. Néhány dal zongorakísérettel hangzik el, amely csak fokozza a különlegességet. Két vendég (Magócs Ottó, Serbán Attila) is színpadra lép, én a szívemnek kedves Serbit emelem ki, aki szintén nagy énekléssel szépen illeszkedett Verocska női energiája mellé. 

Libabőr, nevetés, meghatódás, ámulás – volt ott minden.

Néhány éve, életre keltette az egyik mesémet a könyvbemutatón, akkor próbáltam megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, amikor néhány szóban bemutattam őt. Valami olyasmit mondtam, hogy a csodás tehetségén, és a torkában lévő kincsen felül, azért is szeretem őt annyira, mert a hang (és a játék is) a szívéből jön. Ezt ismét nagyon éreztem.

Igen, elfogult vagyok Verocskával szemben (akit már majdnem húsz éves ismerek), de úgy gondolom, a véleményem a Hello, Barbra! estjéről ezzel együtt is nagyon igaz. Szerencsére, lesz még előadás, ezért írhatom, ha nem hiszitek, járjatok utána! (Én is ismétlek majd.)

Verocskáról még többet itt áradozom (egy interjút is olvashattok vele): https://holnapmagazin.hu/cikkek/79570/

Március 29. – Cirkuszhercegnő (Operettszínház)

Egyértelműen a musical az én világom, de néhányszor operett előadást is szívesen megnézek, főleg ha van miért vagy kiért. A cirkuszhercegnőt a titokzatos Mister X., vagyis Sándor Péter miatt néztem meg, illetve kíváncsi voltam Homonnay Zsolt rendezésére is. A történet számomra nem nagy szám, de a játék, a dalok, a cirkusz a színházban (ami néha már kicsit túlzás, de leginkább ámulás) hatása azt eredményezte, hogy igazán jó élményt kaptam. Petihez illik ez a szerep, és nagyon jó is a darabban (hangra és játékra), lett kedvenc táncjelenetem – a kozák tánc, csodáltam a díszletet, a nagyherceg palotája lenyűgöző, aranyos volt a komikus szerepben Dénes Viktor, nagyon ügyes artisták léptek fel, úgyhogy összességében egy remek, szórakoztató előadás lett a Cirkuszhercegnő.

2025. Február

02.02. Random MusicalEst

Nem tipikus színház, de azért írok itt róla, mert musical-színészek a fellépők, és musicalekből énekelnek – elvileg. Sajnos musical részlet kevés volt, inkább csak sok minden más. De szórakoztató este volt, és voltak igazán jól eltalált dalok.

Az est érdekessége, hogy a négy fellépő előre kitalált műsorába beleillesztenek 4 meglepetést. A közönség húzza ki melyik dalt, kik énekeljék el duettben. Ebből aztán érdekes dolgok kerekednek :-)

02.13. Ne most, drágám!

Na, ez aztán nagyon ismétlés volt. De csak a darabé, az előadást ebben a formában most láttuk először. Fura, hogy éppen egy vígjáték az, amit ennyiféle verzióban nézek újra. Általában jobban szeretem, ha valaminek van mélyebb, elgondolkodtató mondanivalója, vagy a zene ad hozzá még csodás érzéseket a hatáshoz. De igazából kellenek az ilyen élmények is, amikor csak önfeledt, könnyed szórakozásban van része az embernek. Mostanában úgyis annyi sz@rság vesz körül minket. Úgyhogy jó az, ha néha csak jóízűen nevetünk, és nem agyalunk.

Szóval, a közös pont mindegyik előadásban Nagy Sanyi. Először a Madách Színház műsorában láttam Sanyi és Vajk főszereplésével, és érdekes, hogy éppen a RaM-ban, ahol most is volt a Veres1 Színház előadásában. Most Sanyi és Csonka Pici voltak a főszereplők. Hiába ismerem a történetet, még mindig rácsodálkoztam egyik-másik jelenetre, hogy tényleg, még ez is van. Második és harmadik alkalommal a Kecskeméti Színház előadásában láttam, Kecskeméten illetve a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Abban a változatban Nagy Sanyi főszereplő társa Járai Máté volt, és az a verzió a kedvencem eddig. Várom, hogy legyen egy olyan előadás, amikor Sanyi nem a csábító szalon-tulajdonost játssza, hanem a kicsit bénácska munkatársat, és akkor újra megyek röhögni. :-)

02.28. Grund

Ez sem színház, hanem koncert a színházban, színészekkel. Vígszínházi fiúzenekar – ez az elnevezésük. A Pál utcai fiúk előadás szereplői formálódtak együttessé, a darab dalait éneklik, és még sok minden mást, két sajátjuk is van már. Már nem is tudom hányadik alkalommal néztem meg őket, sokadszorra. Amikor először voltunk, olyan nagy élmény kerekedett belőle, hogy egy ideig tartottam tőle, az újabb koncert nem lesz akkora dobás, de aztán rá kellett jönnöm, hogy mindig jó velük bulizni, és csak hagyni, hogy átjárjon a zene. Csodálom, hogy mennyire szeretik egymást, mennyire együtt vannak, mennyire tehetségesek, mennyire jól zenélnek és énekelnek.

2024.12.07-12.08. Színházi hétvége

November színházban szegény volt, de a második adventi hétvégén jól rákapcsoltam. Szombaton és vasárnap is színház. Mivel már öregszem, két egymást követő "éjszakázás" nehéz lenne, így mindkét napon délutáni előadást láttam. Ami szombaton és vasárnap is kiakasztott: a színházba járók színvonala, viselkedése a béka feneke alatt (előadás alatt: pofázás, hangos suttogással, cukorka kicsomagolás-zörgés, trombitálós orrfújás, stb..., szünetben: sorfeltartás, útban állás, stb...). Ami mindkét napon pozitív volt: nagyon jó előadás-élmény.

Koldus és királyfi

Új magyar musical a Magyar Színházban. Az jutott eszembe közben, ha ez az Operettszínházban vagy a Madáchban menne, már a csapból is ez folyna, megérdemelten. Nagyon jó előadás lett, azzal együtt, hogy van néhány dolog, amit én máshogy csinálnék (pl.: az első felvonás nekem túl hosszú, én a végét fejtettem volna ki kicsit jobban; az természetes, hogy csak eljátsszák, mennyire hasonlítanak egymásra, de legalább a megegyező hajhosszúsággal erre ráerősíthettek volna). Az összhatás viszont egyértelműen nagyon pozitív. 

Gyerekkoromban láttam először a történetet, és teljesen magával ragadott.  Most is egy jól eljátszott feldolgozás készült. Az ismertebb színészek mellett a kevésbé ismertek is jól játszottak. Nekem az jött le, hogy ez egy olyan előadás, amelyet nagyon szeretnek az alkotók és színészek is.  A gyerekszereplőkön csak ámulni tudtam, annyi fiatal tehetség, nagyon ügyesek voltak. MÁZS az új lehetőségtől fellelkesedve emlékeztetett a régi Árpira, játékra és hangra (egy elcsúszott kitartást leszámítva) is rendben volt, két szerepben lép színpadra, így több oldalát is meg tudja mutatni.  Nekem meglepetés volt az atya (Rancsó Dezső) és az anya (Lőrincz Nikol) , őket eddig még nem láttam, de tök jól énekelnek. A történetet Miles meséli el, Pavletits Béla, akit a Vámpírok báljából ismertem már,  jó volt itt is. Haumann Mátét utáltam, úgyhogy jól hozta a gonoszt, Trokán Anna szenvedélyes ugyanakkor visszafogott karaktere tetszett.  A Királyfi (Fülöp Kristóf) ügyes, bár egy kicsit látszik rajta az igyekezet ebben a nagy lehetőségben, hogy főszerepet játszik, de néhány előadás után szerintem még jobb lesz. Aki leginkább vonzott, hogy megnézzem az előadást, lubickol a Koldus szerepében, huncut, vagány és érzékeny, és hát a hangja az még mindig *olyan egész nap el tudnám hallgatni*. Ember Márknak lassan kijár egy külön kis cikkecske a középpontban a színészek sorozat folytatásaként. Pont azért, mert annyira illik rá a Koldus karaktere, én nagyon kíváncsi lennék egy olyan verzióra, amikor színészként is helyet cserélne a Királyfival ;-)

Szép a zenéje, jók a koreográfiák, klassz a díszlet, a sminkek, és engem különösen elkápráztattak a jelmezek. Azt hiszem, még ismétlek majd belőle, de szerintem ugyanígy délután megyek, mert háromórás előadás, és a színház környéke nem a kedvencem.

A Da Vinci - kód

Nem olvastam, de láttam a filmet, annak idején nagyon tetszett, most újra néztem, hogy képben legyek. Személyes vonatkozás pedig az, hogy láttam az eredeti Utolsó vacsorát, és Mona Lisát, voltam a Louvre-ban, úgyhogy ezek miatt is kíváncsi voltam. Meg hát a nyomozót Nagy Sanyi alakítja, úgyhogy ezért nekem "kötelező" :-)

Annyira beszippantott a "körítés" a folyosón, hogy még a mosdóra sem jutott idő előadás előtt. Először majdnem nem vettem észre, mert annyira a játék leírásos tábla elé álltak, hogy nem tudtam elolvasni, de aztán láttam, hogy a festmény-másolatokat többen lámpával világítják a lépcsőkön állva, úgyhogy visszaléptem kideríteni, mit kell csinálni. Nyomozós játék volt. A festményeken betűk voltak elrejtve, amelyeket helyes sorrendbe kellett állítani a megfejtéshez. Amúgy is kíváncsi természetem, és a szabadulószobákéra hasonlító feladat miatt számomra ez egyértelmű kihívás volt, mindenképpen meg kellett csinálnom, úgyhogy kivártam a sorom, világítottam, kutattam, és kitaláltam. Nagy ötlet a Játékszíntől (bevallom, nem is számítottam ilyen kreatív játékra).

Az előadás teljesen lenyűgözött. Olyan volt, mintha egy filmet néznék a színházban. Eszméletlen jól ki van találva, és nagyon látványosan kivitelezve. Nagyon tetszett. Sanyi karaktere teljesen más, mint a filmben, jól megcsinálta, csak keveset szerepel. Kolovratnik Krisztiánt azóta kedvelem, hogy olyan jól adta a hangját Jonathan Rhys Meyersnek a Tudorokban, nekem teljesen egybeforrtak. Amióta tudom, hogy számára a család az első, azóta emberként is még szimpatikusabb. Nagyon jól játszik, öröm volt nézni és hallgatni, teljesen meggyőzött róla, milyen jó tudós ;-)  Jók voltak a több figurában feltűnő színészek is.  Gubik Petra számomra nem annyira jó, mint amennyire oda vannak érte. Horváth Lajos Ottó hiteles volt, örülök, hogy meggyógyult, és ismét játszik a színpadi balesete után. 

Ámulatba ejtettek a technikai megoldások, színvonalas előadás lett.

2024.11.01. Teltház

Mivel a szülinapomon a Legénybúcsút játszák, amit nem rég láttam, ezért idén a Teltház lett a szülinapi színházam. Ezt is többször láttam már, de nem tudom megunni, mert zseniális, mindig nagy élmény. Ebben az időszakban különösen rám fér a nevetés. Igaz, hogy a szomorú részek meg még inkább szíven ütnek, de a következő percben a mosoly felszárítja a könnyeket.

Szóval, Nagy Sanyival akartam "ünnepelni", aki tizenkilenc éve nagy ;-) kedvencem. Számtalan előadásban láttam már az évek során, de azt hiszem, ebben tudja megmutatni leginkább mennyire nagy színész.

A Holnap Magazin cikksorozatnál megtaláljátok, amit az előadásról és Nagy Sanyiról írtam korábban. Azért kiemelek belőle egy linket, amelyik megbújik a szöveg között. A "közös" tévészereplésünk videója ;-)  https://www.youtube.com/watch?v=lZiXPYQrwzw

Most megmutatom, amit az ötvenedik előadásra írtam, igaz ez inkább annak érdekes, aki látta a darabot, de azért mégis ideteszem, hiszen az enyém. Illetve ideteszem a különleges bögrém, amit ajándékban kaptam...nem Nagy Sanyitól, hanem hajdani kollégáimtól, poénból :-)

2024.10.31. Jaj, Nagyi!

Ezt az előadást régóta szerettem volna megnézni, kíváncsi voltam rá. Különlegesebbre számítottam. Egyes részeknél nekem unalmas volt. De ezt leszámítva, jó történet, remek színészekkel.

2024.10.27. Varárnapi duplázás

(ünneplés megkezdése)

Régen csináltam ilyet. Egy nap két előadás. Tudtam, hogy fárasztó lesz, de egyiket sem akartam kihagyni. Peti egyik "újabb" nagy kedvencem, Sanyi meg az egyik legrégebbi nagy :-) kedvencem, mindig jó élményeket kapok tőlük.

Mindkettő ismétlés volt. Petinek ez volt a ráadás zenés önéletrajzi utazása, Sanyinak pedig a kétszázadik Legénybúcsúja. Mindkettő különleges.

Úton - csodás zenés utazás, egyszál zongora kísérettel (na de a zongorista Kovács Andrián), nevetéssel és könnyekkel (a jegyet barátnőm készítette, tehát egyedi, a hivatalos "cetli" helyett)

Legénybúcsú - önfeledt nevetés, két igaz baráttal a színpadon (akik a magánéletben is barátok) - a tapsrendnél szabad fotózni

2024.10.22. Botrányhős

Nagyon jó élmény, bővebben itt olvashattok róla: https://holnapmagazin.hu/cikkek/92365/

2024.10.20. Varsói melódia

Nagyon szerettem ezt az előadást, többször láttam. Nagy hatással volt rám, írtam róla ajánlót (  https://klarisujsag.hu/index.php?oldal=4564 ), és írtam hozzá egy néhány perces folytatást, hogy olyan legyen a vége, amilyennek szerettem volna. "A Varsói melódia újra szól" az Igaz is meg nem is... könyvemben, és a Kláris folyóirat egyik számában is olvasható. Sajnos a valóságban már nincs rá lehetőség, hogy újra szóljon. Tompos Kátya elment. 

Ezért is vacilláltam sokat, hogy vegyek-e e jegyet az e-színházra. Végül vettem, és újra megnéztem, és ismét magával ragadott, és vasárnap este is megríkatott. Fájdalmasan mélyebb jelentése volt annak, hogy búcsúzni kell...

https://www.youtube.com/watch?v=z6U5JJ0iTRo

https://www.youtube.com/watch?v=oti_RUXNEuU

2024.10.19. Szegény Dzsoni és Árnika

Szeretem a meséket ötvenen felül is. Ez amúgy is egy szép történet, és itt még hozzájönnek a csodás dalok, bábok, és jó színészek. Néhány éve már láttam egyszer, régóta vágytam rá, hogy újra elvarázsoljon, de nehéz rá jegyet szerezni hétvégére, hétköznap délelőtt meg nem tudunk menni. Szóval ezt a délutánt már nagyon vártam. Végre Széles Flóra volt Sándor Petivel, annyira szép volt a szerelmi szál velük. Peti a gyermeklelkével teljesen átlényegül Dzsonivá, Flóra meg a bájával és finomságával nagyon hozzáillő párja.

Jó érzés volt elvarázsolódni, tényleg szép mesés délután volt. :-)

https://youtu.be/NVaC2lfA_Fs